1955-ben egy fiatal, hajadon egyetemista lehetetlennek tűnő döntést hozott. Nem tudta egyedül felnevelni újszülött fiát, ezért úgy döntött, örökbe adja, abban a reményben, hogy egy diplomás családhoz kerül, amely jobb életet biztosíthat számára.
Az első család, akit kiválasztottak számára, az utolsó pillanatban visszalépett. Lányt szerettek volna, nem fiút. A kisbabát még azelőtt elutasították, hogy elhagyhatta volna a kórházat, ezért gyorsan új családot kellett találni.
Egy munkáscsalád lépett közbe. Az apa gépész volt, aki soha nem fejezte be a középiskolát, az anya pedig könyvelőként dolgozott. Nem ők voltak az a család, akit a vér szerinti édesanyja elképzelt, de megígérték, hogy egy napon egyetemre küldik a fiút, és ő beleegyezett az örökbefogadásba.
A fiú kíváncsi, műszaki érdeklődésű és rendkívül kreatív emberré nőtt fel. Gyermekkorát a családi garázsban töltötte, ahol állandóan dolgokat szerelt és épített. Tinédzserként elég bátor volt ahhoz, hogy felhívja egy nagy elektronikai vállalat vezérigazgatóját csak azért, hogy alkatrészeket kérjen.
Ez a kisfiú Steve Jobs volt, az Apple társalapítója és a technológia történetének egyik legnagyobb hatású alakja.
