Amit egyszerűen csak egy újabb Battle Roundnak hirdettek, végül a The Voice UK történetének egyik legtöbbet emlegetett párharcává vált.
Amikor Jessie J Adam Barront és Ash Morgant egymás mellé állította a Team Jessie-ben, a nézők egy szokásos megmérettetésre számítottak. Ehelyett valami olyasmit kaptak, ami inkább egy mesterkurzushoz hasonlított. Mindketten színpadra léptek, hogy előadják az “I Won’t Let You Go” című dalt, és már az első hangtól kezdve világos volt, hogy senkinek sem lesz könnyű döntést hoznia.
Ash Morgan lenyűgöző, soulban gazdag erőt vitt a dalba, miközben Adam Barron sorról sorra tartotta vele a lépést gazdag, érzelmes hangjával, amely egyszerűen nem hagyta magát háttérbe szorítani. Egyikük sem hátrált meg. Egyikük sem bizonytalanodott el. A közöttük lévő összhang az egész produkciót olyasmivé változtatta, ami inkább két tapasztalt művész közös színpadi pillanatának tűnt, mint két idegen versenyének egyetlen továbbjutó helyért.
Jessie J láthatóan meghatódott, és az előadást ahhoz hasonlította, mintha két Grammy-szintű művészt nézne, akik éveken át tökéletesítették a tudásukat, majd végül egymással kerültek szembe. Ilyen dicséret ritkán hangzik el egy Battle színpadán, ahol a coachoknak általában határozott, nem pedig érzelmes döntéseket kell hozniuk.
A végén csak egy hang juthatott tovább, és Ash Morgan szerezte meg a győzelmet. A történet azonban itt nem ért véget. Adam Barron teljesítménye elég erős volt ahhoz, hogy második esélyt kapjon, amikor Sir Tom Jones közbelépett, és bevette őt a saját csapatába. Ez is bizonyítja, hogy egy csata elvesztése néha csupán egy sokkal nagyobb út kezdete.
Évekkel később ezt a Battle Round-produkciót még mindig újranézik, megosztják és újra felfedezik az új rajongók, akik rátalálnak, és egyszerűen nem hiszik el, hogy két versenyző ennyit adott bele egy olyan színpadon, amelyet a legtöbb ember már a következő epizód előtt elfelejt.
